Kiemelt küldetésünk ugyanis, hogy minél több ember magabiztos tudással rendelkezzen arról, hogyan tudja segíteni a mentők munkáját akkor, amikor akár egy szerettünk, akár egy számunkra ismeretlen ember szorul segítségre. Mert mentőre mindig, mindenhol szüksége van valakinek.

Egy mutatószám, és ami mögötte van

A Nagy Elsősegély Teszt mintájára szerettünk volna az idén első alkalommal lebonyolított felméréshez is egy közérthető, az összes teljesítményt összefoglaló mutatót rendelni. Így született meg a MeTI, azaz a Mentésügyi Tájékozottsági Index, amely azt mutatja meg, hogy összességében milyen arányban születtek jó válaszok. Eredményként idén a maximálisan szerezhető 11 pontból átlag 8,2 pontot ért el a lakosság, azaz 74%-ban találta el a jó válaszokat, így 2020-ban a Mentésügyi Tájékozottsági Index, vagyis a MeTI értéke 7,4 lett. Ezt az eredményt értékelhetjük úgy, hogy az emberek jellemzően jól tájékozottak mentéssel kapcsolatos kérdésekben, ami örömteli. Ugyanakkor az is világosan látszik, hogy még mindig vannak olyan területek, melyek pontosításra szorulnak. Célunk, hogy ezt a pontszámot az elkövetkező években növelni tudjuk a lakosság célirányos oktatásával és szemléletformáló akciókkal.

Hogyan hívjuk, mit tegyünk, amíg kiérkezik a mentő?

Megnyugtató magabiztossággal tudta a válaszadók 88,26%-a, hogy a 112-es segélyhívó számon lehet mentőt hívni. 10,89%-uk viszont a 107-et jelölte meg, mely ugyan még használható, viszont a rendőrség telefonszáma.

Az emberek 90,32%-a értett egyet abban, hogy életkortól és állampolgárságtól, valamint egészségbiztosítási jogviszonytól függetlenül bárki hívhat mentőt Magyarországon – tették mindezt helyesen.

91,10%-a a válaszadóknak megfelelően tudná elmagyarázni a mentésirányító operátornak, hogy hol és milyen esemény történt, hány sérült van és mit lehet tudni az állapotukról, valamint saját nevét és telefonszámát se felejtené megadni bemutatkozáskor. Bár alapvetőnek tűnhet ez a tudás, mégis fontos, hiszen mind a mentésirányítónak, mind a kiérkező bajtársainknak fontos a minél relevánsabb és pontosabb információ.

Mit lehet tenni, ha nincs képzettségünk elsősegélynyújtás területén, és a mentők még nem értek a helyszínre? A kitöltők 92,76%-a – nagyon helyesen − vonalban maradna, hogy a mentésirányító utasításait követve segítsen a bajbajutottakon.

Egységesen, 95,11%-os arányban mindenki egyetértett abban, hogy a mentők kiérkezéséig az elsősegélynyújtást folytatni kell, a sérültet nem szabad mozgatni, a bajba jutott állapotának változásáról értesíteni kell az operátort és biztosítani kell bajtársaink számára a helyszín megközelíthetőségét.

A valótlan bejelentések büntetést vonnak maguk után, ezt az emberek 99,04%-a tudta is, és reméljük, hogy az életmentő vonal nem kerül telefonbetyárok célkeresztjébe.

Újraélesztés – bíztató, de nem biztos tudás

A következő kérdés a nyilvánosan elérhető defibrillátorok használatáról már megosztotta az embereket, és jól tükrözi, mennyi bizonytalanság van a fejekben ezzel a témával kapcsolatban. A helyes választ a többség azért jól tudta, de legalábbis eltalálta. 68,75% jelölte meg helyesen, hogy az első dolog a mellkaskompresszió azonnali megkezdése és a mentők értesítése, majd a defibrillátor bekapcsolása. Jó, ha tudjuk, hogy egyszeri életmentőként sem kell tartanunk ezektől a készülékektől: egy gépi hang adja az utasításokat, amelyek úgy lettek kitalálva, hogy a laikus újraélesztő is biztonságosan tudja működtetni ezt az életmentő eszközt. Az emberek 20,83%-a viszont úgy gondolta, hogy csak szakképesítéssel rendelkező személy kezelheti a nyilvánosan elérhető defibrillátorokat. 10%-a az embereknek rögtön a defibrillátor beüzemelését jelölte meg kezdő lépésként, ám sajnos önmagában az elektrosokk nem segít, a mellkaskompresszió minden esetben része kell, hogy legyen az életmentésnek. Ezek az eredmények is jól mutatják számunkra, hogy szükség van szélesebb körű lakossági tájékoztatásra a defibrillátorok megfelelő használatával kapcsolatban.

Vedd észre a mentőt!

A mentőautó megkülönböztető jelzéseit– melyek a villogó kék-piros fény és a sziréna − meglepő módon csak kell, az emberek 75,16%-a jelölte meg helyesen, és sokan tippeltek a kék-fehér színkombinációra a jó válasz helyett. Abban talán megegyezhetünk, hogy a legfontosabb, hogy akár gyalogosként, akár autósként vagy biciklisként minél hamarabb észleljük és utat adjunk a mentőnek.

Különösen kényes téma következett az autósok számára: hogyan adjunk elsőbbséget a szirénázó mentőautónak. Sajnos sokszor tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban ez a manőver nem sikerül zökkenőmentesen, és a válaszokban is ez tükröződik. A helyes módszert 63,07% ismeri, azaz, hogy az út jobb oldalára kell húzódni, autópályán a belső sávban az út bal oldalára, három vagy több sávos úton pedig törekedni kell annak a sávnak a szabadon hagyására, amiben a mentőautó halad. Ha bizonytalannak érezzük magunkat ilyen szituációban, a legjobb adható tanács, hogy ne jöjjünk zavarba, figyeljük a többi autóst és igazodjunk hozzájuk.

A következő kérdés a gyalogosoké és kerékpárosoké volt, akiknek 96, 07%-a bölcsen a járdán marad vagy megáll a kereszteződésben, nem ugrik ki a mentőautó elé. Meglepő módon csaknem 4%-a a válaszadóknak fittyet hány az életveszélyre, és úgy gondolja, a mentőautónak kell őt kikerülnie. Kérjük, ilyet soha, senki ne tegyen!

Utolsó kérdésünk az Országos Mentőszolgálat életmentő applikációjára vonatkozott, melynek neve helyesen ÉletMentő App, melyet 80,05%-ban találtak el. Abban bízunk, hogy aki mást jelölt be, a kérdés után azonnal megjelenő helyes válaszból most már tudja, mit is kell letöltenie okostelefonjára, hogy vészhelyzetben akár egy gombnyomással tudjon GPS alapú helymeghatározással segítséget hívni.

Köszönjük mindazoknak, akik kitöltötték tesztünket, és indultak a nyereményjátékon is! Az eredmények fontos támpontot biztosítanak nekünk, hogy milyen kérdésekben segítsük a lakosságot a legfontosabb életmentő ismeretek elsajátításában.

A kérdések és a válaszok (a helyes válaszok megjelölésével) itt tekinthetőek meg.

Már csak a sorsolás van hátra, melynek eredményeivel hamarosan jelentkezünk!