Most LifePak 15 defibrillátorra gyűjtünk!
Köszönjük életmentő adományát!

Segítek!

Az én történetem – Katalinnak futás közben állt meg a szíve

Egy átlagos hétköznapon is bármelyikünkkel megtörténhet a baj. Most Katalin osztotta meg velünk történetét, aki – mint már korábban oly sokszor – férjével futni indult, azonban nemsokára nagyot fordult vele a világ.

2019. május utolsó péntekén már két kávé kellett a reggeli tanítói ügyeletem ellátásához, két hete rettenetesen kimerült voltam. Hiába, itt a tanév vége… Nehezen vánszorgott az óra mutatója, pedig szeretem a munkámat. A gondok pedig sokasodtak, mint másnak is időről-időre… Volt “kifutni-való”. Este a félig kijavított dolgozatokat a kanapén hagytam, kocsiba ültünk a férjemmel és irány a sziget! A futócipőinket már jó ideje együtt nyűttük. A rekortán pályán tompán hallatszottak a monoton léptek.

Néztem a Dunát, a túlparti épületeket, beszélgettünk, de végül elért a futók magánya. Képek, a betolakodó megoldhatatlan, mázsás terhek lassan problémákká szelídültek és elengedtem a hullámokkal őket. A Margit-hidat kimondottan szeretem, különösen így, amikor kigyulladnak a fényei. A zakatoló villamos jelezte, hogy közeledik a táv fele. A szigetcsúcson mindig begyorsítottam és a lejtő kellemes lendületet adott. A férjem bíztatott, hogy előzzem meg, de éreztem, hogy ma nem döntök rekordot. A vendéglő tele volt szórakozó fiatalokkal, kicsit irigyeltem őket. Finom illat terjengett a levegőben.

Újra nehezedtek a lépéseim, éreztem, hogy a mai táv befejezése küzdelmesebb lesz.

Fáj a bal oldalam, de nem szúr, mint régen. Mintha tompán befelé nyomna valami össze. Ilyet még nem éreztem, de nem lehet semmi baj, még csak 44 éves vagyok. Lassítok. Ha megállok, nehéz újra elindulni és különben is rossz lesz a szintidőm…

Kicsit visszaveszek még a tempóból, zavar, hogy sorra megelőznek. A rosszullét egyre szokatlanabb, nagyon erősödik a szorítás és egyre kiterjedtebb. Fáj, meg kellene állni… De még én döntök… Mindjárt elájulok, ha elérem a korlátot, megállok.

Próbáltam szólni, de már nem jött ki hang a torkomon. Megkapaszkodtam, lerogytam. Innentől képszakadás és szó szerint szív-szakadás. Leállt a szívem.

A gondviselő Isten csodálatosan tud időzíteni! Egy-két perc múlva egy mentőtiszt és egy rendőr futottak arra civilben és azonnal megkezdték az újraélesztésemet.

A gyakorlott mentőtiszt tájékoztatta a mentésirányítót, hogy Lucas 3-ra is szükség lesz.

A küzdelem közel fél órán át tartott. Kamrafibrilláció, 9 min BLS, 17 min ALS után RoSC. A Honvéd kórházban még legalább 3 órán át harcoltak az életemért, nem adták fel. 3 nap kóma után hála Istennek agykárosodás nélkül ébredtem fel. Ez a CSODA! Végül ICD-t kaptam és decemberben átestem egy szívműtéten is. Ősszel már részmunkaidőben munkába tudtam állni és el tudom látni a családomat.

Szeretném, ha mindenki esélyt kapna a hasonló szituációban.


 

Kérjük, adományával most nyújtson Ön is segítő kezet egy újraélesztéshez!  Támogatásával most még több esetkocsit szerelhetünk fel LUCAS 3 mellkaskompressziós készülékkel, ami időt, energiát és életet ment!